Jobb problémamegoldás vagy teljes elszigetelődés - a számítógépes játékok hatásai
Médialesen 2010. október 10. 26 hozzászólás 5989 olvasás
Szinte bármelyik játék lehet hasznos, a kulcs a gép előtt eltöltött idő. Ha már kialakult a függőség, az elvonási tünetek ijesztőek is lehetnek, de a tiltás önmagában semmiképp nem megoldás. Tóth Dániel pszichológussal beszélgettünk kutatási eredményeiről.
Kutatás, részrehajlás nélkül
A számítógépes játékok kutatóinak témaválasztása többnyire tükrözi ki nem mondott előítéleteiket, hiszen általában azt vizsgálják, hogy az efajta szórakozásnak milyen romboló hatása van. Kivétel ez alól egy hazai kutatás, amely során két fiatal pszichológus megpróbált utánajárni az igazságnak. Tóth Dániel a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakán szerezte diplomáját, jelenleg pszichológusként és kortárs segítőként dolgozik. Volt évfolyamtársával, Smohai Mátéval azt kutatták, hogy milyen hatása van a számítógépes játékoknak a felhasználókra. A téma kettősségét párosuk is tükrözte, hiszen míg Máté meg volt róla győződve, hogy a számítógépes játékok károsak, és be kellene tiltani őket, addig Dániel felhasználóként úgy vélte, hogy az ilyen jellegű szórakozás akár hasznos is lehet. Mára álláspontjuk egyre inkább közelít egymáshoz, a téma népszerűségét pedig az mutatja, hogy kérdőívük kitöltésére több, mint 3000 résztvevő vállalkozott az ország egész területéről, munkájukkal pedig OTDK első helyezést értek el. Dánielt kérdeztük az eredményekről.
Mi olyan csábító a számítógépes játékok világában?
Ez egy nagyon aktuális téma, több előadást is tartottunk már tanároknak, szülőknek. Régebben én magam is sokat játszottam többféle játékkal, sőt a mai napig előfordul, hogy leülök egy kis időre. A kutatásunk témája is személyes érdeklődésnek köszönhetően fogalmazódott meg. Mindenkinek alapszükséglete, hogy legyen örömforrás az életében, ezek keresése fontos, és egészséges dolog. Keith Bakker szerint, - aki a jelenleg Európában talán egyetlen számítógépes „játékfüggőséggel” foglalkozó intézmény vezetője - a hozzájuk kerülő esetek 90 százalékában, nem beszélhetünk függőségről. Én úgy vélem, hogy ma a problémás esetekben a játékok többsége pótszerként funkcionál.
Mit pótolhat a játék?
A számítógépes játék egy instant örömforrás, egy olyan közeg ahol egy önbizalomhiányos fiatal például komoly sikereket élhet meg, teljes biztonságban kipróbálhat rengeteg dolgot, hiszen ez csak játék. Ebben a térben azt csinálsz, amit akarsz, az lehetsz, aki akarsz, ami egy iskolai vagy otthoni környezethez képest óriási szabadság. Ha a családi problémák miatt az otthoni élet esetleg nem a nyugalom és béke szigete, akkor a virtuális világ ideális lehet, hiszen ott csak a játékos és a játék létezik, illetve még esetleg azok az emberek, akikkel együtt játszik. Különösen igaz ez azokra, akik nehezen ismerkednek, túlzottan gátlásosak, hiszen így ritkán kapnak a valódi környezetüktől pozitív visszajelzéseket. Amikor valaki leül játszani a gép elé, akkor külső szemmel azt mondjuk, hogy belemerül, elmerül, rabja lesz valaminek. Az ő élménye viszont az, hogy éppen hogy kiszabadul egy merev környezetből.
Szerinted léteznek hasznos játékok is?
Azt kell mondjam, hogy szinte bármelyik játék lehet hasznos. A kérdés inkább az, hogy milyen körülmények között? Kutatási eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb játék fejleszti például a térbeli vizuális készségeket, a szem-kéz koordinációt és csökkenti a reakcióidőt. Úgy tűnik, hogy a két órás játékidő egy vízválasztó, vagyis a napi 1-2 óra játék segítheti a kikapcsolódást és a regenerálódást. Emellett még bőven jut idő minden másra, például barátokra, hobbira, sportra. Fontos megjegyezni, hogy a játék alapvetően nagyon jó, úgynevezett flow élménnyel jár, ami igen egészséges, fontos a kikapcsolódás és a rekreáció szempontjából. Például a Honfoglaló nevű kvízjáték esetében azt találtuk, hogy nem szippantja be a játékosokat, mégis szórakoztatja őket. A kvíz kedvelőinek iskolai teljesítménye magasabb volt az átlagnál, és jobb problémamegoldónak is bizonyultak.
Van-e olyan számítógépes játék, ami veszélyesebb a többinél?
A magas játékidő szinte mindig problémákkal párosul. Ilyenkor elkezdődik a szociális izoláció, megjelennek a fizikai tünetek, mint például a túlsúly, gerincproblémák, látásproblémák és az izületek károsodása, plusz az éjszakai játék révén a legveszélyesebb, a krónikus alváshiány.
Például az egyik legnépszerűbb internetes szerepjáték, a World of Warcraft esetében extrém magas játékidőt találtunk, ezalatt azt kell érteni, hogy a játékosok több mint harmada naponta több mint 4, sokszor 6-7-8 órát játszik. Ez időráfordítás szintjén olyan, mintha iskola mellett teljes állásban dolgozna. Egyébként ennél a játéknál megfigyelhető volt az alacsonyabb iskolai teljesítmény is. Ami azonban érdekes, hogy a játékosok az esetek 30%-ban a társas élményt jelölték meg fő motivációs erőként.
Mi vethet véget ennek az elszigetelődési folyamatnak?
Fontos megérteni, hogy aki már beszűkült a számítógépes világba, azt ugyanolyan megvonási tüneteket élhet meg pszichésen, mint például egy alkoholista. Ugyanakkor legalább ilyen fontos fejben tartani, hogy a játék ezekben az esetekben csak pótszer. A való életbeli pozitív élmények mindig jelentőségteljesebbek, mint a virtuálisan megéltek. Problémás helyzetben leginkább az segíthet, ha az életben elkezd magára találni a serdülő, például kialakul egy párkapcsolata, vagy elkezd egy új sportot. Amint egy igazán fontos dolgot, vagyis örömforrást talál a virtuális világ instant élménye helyett, fokozatosan csökkenni fog a késztetése a játékra. A korlátozás fontos, azonban ha már kialakult a napi több, mint két órás játékhasználat, akkor a megvonás önmagában nem old meg semmit, hiszen nem véletlenül merült el a fiatal ebben a világban. Ez egyébként nemcsak a fiatalokra, hanem az idősebb korosztályra is igaz.
Hogyan előzheti meg egy szülő a problémát?
Ez függ az életkortól is. Fontosak a korai évek, hiszen a számítógép és a tévé gyakran bébiszitter funkciót tölt be a család életében. A szülőknek tehát tudatosan oda kellene figyelniük arra, hogy a gyermekük ne töltsön 1-2 óránál hosszabb időt egyedül a képernyő előtt, legyenek szociális kapcsolatai és megtalálja a saját érdeklődési körét. Az is előnyös, ha a számítógép nem abban a szobában van ahol a gyermek alszik, hiszen úgy akár egész éjszaka játszhat titokban, így inkább egy közös térben helyezzük el a gépet. Ha nincs dolgozószoba, akkor a nappali is megteszi. Serdülők esetében fontos azonban megadni némi intimitást, például a fal felé fordítani a gépet, hogy ne érezze úgy, hogy mindig a háta mögül figyelik.
Mit tehet a szülő akkor, ha már kialakultak a rossz szokások?
A tiltás önmagában nem jelent megoldást, sőt még inkább tágíthatja a kommunikációs szakadékot a szülő és a gyermek között. Ilyenkor fontos, hogy a szülők egyetértésben legyenek és az új kereteket a gyermekkel együtt beszéljék meg, vagyis közös megegyezés szülessen. Az ilyen gyerek főként bátorításra, támogatásra szorul, és valamire, ami a játék helyett örömet okoz számára. Ha azonban már ott tart a helyzet, hogy egész éjszaka a gép előtt ül, akkor nincs kérdés, ezt korlátozni kell, mert az alváshiány hosszú távon biológiailag gyilkos. A legbölcsebb dolog, amit a szülő tehet, hogy megpróbál nyitni a gyermek felé, vagyis ha megkérdezzük tőle, hogy milyen játékkal játszik és mi olyan vonzó benne számára, akkor rengeteget megtudhatunk, a szükségleteiről és mi is jobban fogjuk tudni, hogy hogyan tudunk segíteni.
Kapcsolódó linkek
pl mi bajunk lehet ha keveset alszunk?
szerintem igenis több a negatív hatása a játékoknak. emberektől való elidegenedés, szocializáció teljes v részleges hiánya, stb.
egy fiatal gamer nem fogja magát "kordában tartani" fegyelmezni (mert mindenki fiatalon kezdi, ergó nincs önuralom), így a játék idővel fontosabb lehet (nagyon gyakori esetben) mint a tanulás, essetleg még a valódi barátoknál is (vagy h találjon magának valódi barátot is). persze ezt megfejeli ha problémái vannak otthon, iskolában, akárhol, akármiben. cikk is írta hogy gyakran ide menekülnek a problémák elől. ez rám is igaz volt, és mai napig néha igaz, hogy inkább leülök játszani mint megoldani az éppen problémás helyzetem.
az szerintem is tény hogy az eltiltás nemjó (sőt talán a lehető legrosszabb megoldás), de manapság melyik szülő figyel oda ennyire a gyerekére? ki az aki feléri épp ésszel hogy nem old meg semmitse a tiltás, és hogy komoly energiaráfordítás kéne ahhoz hogy a kölök figyelmét másra terelje? senki. mindenki rohan meló után stb. egyszerűbb tiltani a gyereket, ha az meg megszegi akkor "nem a szülő a felelős" hanem a kölök hogy kijátszotta. így a "nevelés" ki is van pipálva, mert megmondtad (megszabtad) neki hogy mit nem csinálhat, de alternatívát, ill érdeklődést felkeltő dolgot nem kínál.
ehhez viszont megint hozzá kell tenni hogy nemsok minden érdekli a mai (és a kicsit régebbi) fiatalságot. én is legtöbb dolgot elutasítottam "kocka életemben", mert egyszerűbb volt a jól megszokott, és eddig bevált gép előtt ülni, mint kipróbálni valami mást, amibe lehet energiát is kellett volna ölni (sport, hobbi, bármi egyéb). persze azt megjegyzem hogy a barátaim sokkalta fontosabbak voltak szinte mindig (max ha magam alatt voltam akkor nem), mint a játék.
még lenne pár dolog ami volt eszemben csak elszállt az ihlet. majd később.
De lenne 1 kissé rosszmájú megjegyzésem ha a 2 óra játék vízválasztó egy olyan cselekvés esetében amit az ember örömmel csinál akkor megkérdezném a Pszichológus urat hogy a napi 8 óra meló milyen hatással van 1 egészséges ember életére! Amit lehet h szívesen csinál az ember! De 8 óra szerintem még a játékból is több mint elég! Akkor ez most hogy is van!? Gondolok itt a Pro gamerekre akik 6-8 órát CSznek hivatásból szeretik amit csinálnak! És nem tűnnek elmebetegnek se és antiszociálisnak sem! Na akkor most mrről fúj a szél???
Nem lehet hogy inkább 1 olyan modern rabszolgatartó társadalomban élünk ahol kiszámolták a napi 8 órát hogy még épp mindenki befogja a pofáját és ne legyen energiája gondolkozni az életén a hitelei közt?
Szerintem megint fordítva ülünk a lovon Nem az számít hogy milyen 1 számítógépes játék hanem hogy hogyan viszonyul ahhoz a felhasználó, mert ezután a felhasználó lesz hatással saját magára, szabad akaratánál fogva! Más kérdés hogy a könnyebb út választása 1szerűbb! Tény és való, hogy sokaknak pótlék! Valamilyen szinten nekem is az! De nem csak az! Ez komplex és mindenkinél egyéni!
Na de kérdem én a Foci nem pótlék vagy a tenisz ??? Minden sport az amiben megmérkőznek a felek 1mással! Erre azt lehte mondani hogy jó de a Foci azért sport mer ott fizikai mozgás van futnak! Ahhoz nem kell labda!
Egyébként Focizni is nagyon szeretek! Más kérdés h nem tudok! Hasonló érzéseket nyújt a CS is! De ...izé JOBB a CS! XD
Én speciel 5 éve játszok és annyi hasznom volt belőle, hogy megismertem 1-2 értelmesebb emberkét akivel még most is tartom a kapcsolatot..
napi több órát tf2-z ök ami hátrány valamilyen fokon, de bevallom még suliba járok és végül is az Infót meg az Angolt szinte a gép meg a tv segítette nekem ilyen jóra:D
Szoval akkor most hátrány a függőség vagy nem?
pl mi bajunk lehet ha keveset alszunk?
http://nol.hu/mozaik/20101009-jatek_a_bitekkel
amúgy az "antiszocializálódásról" még annyit, hogy mikor a szülő azt látja hogy a gyerek "magában beszél", tehát mondjuk ts-ezik a többiekkel akikkel játszik, az nem biztos hogy azt jelenti hogy azok csak és kizárólag virtuális barátok. ugyanis simán lehet hogy egy amúgy zárkózottabb személy összehaverkodik másokkal neten , majd abból valós életbeli barátságok lesznek. plusz fejlődhet még az együttműködési és problémamegoldó képesség, a nyelvtudás, kommunikációs készség stb.
akkor nem is szeret a barátnőm? :(
szerintem igenis több a negatív hatása a játékoknak. emberektől való elidegenedés, szocializáció teljes v részleges hiánya, stb.
egy fiatal gamer nem fogja magát "kordában tartani" fegyelmezni (mert mindenki fiatalon kezdi, ergó nincs önuralom), így a játék idővel fontosabb lehet (nagyon gyakori esetben) mint a tanulás, essetleg még a valódi barátoknál is (vagy h találjon magának valódi barátot is). persze ezt megfejeli ha problémái vannak otthon, iskolában, akárhol, akármiben. cikk is írta hogy gyakran ide menekülnek a problémák elől. ez rám is igaz volt, és mai napig néha igaz, hogy inkább leülök játszani mint megoldani az éppen problémás helyzetem.
az szerintem is tény hogy az eltiltás nemjó (sőt talán a lehető legrosszabb megoldás), de manapság melyik szülő figyel oda ennyire a gyerekére? ki az aki feléri épp ésszel hogy nem old meg semmitse a tiltás, és hogy komoly energiaráfordítás kéne ahhoz hogy a kölök figyelmét másra terelje? senki. mindenki rohan meló után stb. egyszerűbb tiltani a gyereket, ha az meg megszegi akkor "nem a szülő a felelős" hanem a kölök hogy kijátszotta. így a "nevelés" ki is van pipálva, mert megmondtad (megszabtad) neki hogy mit nem csinálhat, de alternatívát, ill érdeklődést felkeltő dolgot nem kínál.
ehhez viszont megint hozzá kell tenni hogy nemsok minden érdekli a mai (és a kicsit régebbi) fiatalságot. én is legtöbb dolgot elutasítottam "kocka életemben", mert egyszerűbb volt a jól megszokott, és eddig bevált gép előtt ülni, mint kipróbálni valami mást, amibe lehet energiát is kellett volna ölni (sport, hobbi, bármi egyéb). persze azt megjegyzem hogy a barátaim sokkalta fontosabbak voltak szinte mindig (max ha magam alatt voltam akkor nem), mint a játék.
még lenne pár dolog ami volt eszemben csak elszállt az ihlet. majd később.
pl mi bajunk lehet ha keveset alszunk?
Az erdekessege ennek a kerdesnek, hogy az emberek 90%+ része függőségre hajlamos, sőt függője valaminek/valakinek. (vannak olyan függőségek amik károsabbak és kevésbé károsak, sőt ezeknek a függőségeknek vannak szintje is és van még talán olyan függőség is ami inkább hasznos, mint káros az egyén számára, ez mondjuk valószínűleg másnak kársobbak, mint hasznos.)
Konkrétan a játékfüggőség általában fiatal korban alakul ki és mint korábban említettem, sokszor tünet: menekülés a való világból, szociális kapcsolatok hiánya, otthoni problémás körülmények, sikeretlenség, ezek az emberek gyanítom, hogy könnyebben becsúsznak egy ilyen játékfüggőségbe és az alapvető rossz helyzet, csak rosszabb lesz.
Vannak azonban olyan függők is, akiknek minden rendben csak úgy elkezdenek játszani és függők lesznek (szerintem ez jelentősen ritkább) ők ha ez megis történik x idő után akár maguktól is kigyógyulhatnak, de ha nem, akkor sima kogn. terápiával, gondolkodásra bírással azonnal visszatudnak térni a normálishoz, ha előtte mág megvolt a kellő identitásuk/értékrendkjük.
Önismeret, önmonitorozás, ezek abszolút megelőző tényezői lehetnek a függőségnek, ha az ember felismeri magától azt, hogy mi neki a játék, hogyan hat a játék az életére, mi neki az iskola/munka/barátok, hogyan hat az életére, sőt mi neki az egész, akkor reális értékrendje lesz és ez mellett, tudja élvezni a játékkal töltött perceket ugyanúgy ahogy a barátokkal töltötteket, tud koncentrálni a suliba/munkahelyen.
Visoznt ha valaki függő és ún. "tünetfüggő" akkor abból az illető valószínűleg nehezen fog magától kilépni, mert ezaz egész -mint általában minden- egy folyamat:
Szülőknek nem korlátozni kell, pszichológusnak nem korlátozni kell, hanem alternatívákat mutatni:
A függő életébe konkrétumokat rakni, alternatívákat mutatni és ahogy ismerkedik az alternatívákkal a játék helyett -persze fokozatosan- úgy csökkeni fog a játékkal töltött idő, majd később élvezni kezdi majd az alternatív időtöltést és ezáltal előbb-utóbb a megvonási tünetek is eltünnek, ahogy az idő is normálisan csökken, helyre áll az értékrend (v. kialakul) és voala.
Bár egyszerűnek hangzik, de közel sem egyszerű ez és egy hosszabb terápiát igénylő idő ez, de jó hír szerintem, hogy a játékfüggők alapvetően normális/épelméjű emberek (persze akik csak ebben szenvednek)
ezért kis segítséggel képesek lehetnek a változtatásokra.
Összességében szerintem a játék önmagában nem rossz, sőt még jó is lehet, de helyén kell tudni kezelni magunkat és a játékunkat.
"A való életbeli pozitív élmények mindig jelentőségteljesebbek, mint a virtuálisan megéltek." -> Értékrend kérdése, játékhoz, élethez való viszonyulás, a virtuális élmény sokkal jelentősebb lehet a játékfüggők számára, mint az irl élmény. (mondhatnám, hogy egy ilyen torzult értékrendben a virtual az irl az irl pedig a kötelező rossz.)
Meg alapvetően még ami nagyon fontos ebben a kérdésben, hogy nem érdemes általánosítani, minden ember más, minden függő más, különböző szituációk, különböző megoldásmódok, alternatívák, helyzetek.
Hiába, minden milyen általános és valójában semmi sem az, ennek a kérdésnek is -mint az életben sok másnak- ez a két véglet aspektus, ezaz igazán kiélezett kettőség adhatja meg az aranyközép útját.
akkor nem is szeret a barátnőm? :(
Az erdekessege ennek a kerdesnek, hogy az emberek 90%+ része függőségre hajlamos, sőt függője valaminek/valakinek. (vannak olyan függőségek amik károsabbak és kevésbé károsak, sőt ezeknek a függőségeknek vannak szintje is és van még talán olyan függőség is ami inkább hasznos, mint káros az egyén számára, ez mondjuk valószínűleg másnak kársobbak, mint hasznos.)
Konkrétan a játékfüggőség általában fiatal korban alakul ki és mint korábban említettem, sokszor tünet: menekülés a való világból, szociális kapcsolatok hiánya, otthoni problémás körülmények, sikeretlenség, ezek az emberek gyanítom, hogy könnyebben becsúsznak egy ilyen játékfüggőségbe és az alapvető rossz helyzet, csak rosszabb lesz.
Vannak azonban olyan függők is, akiknek minden rendben csak úgy elkezdenek játszani és függők lesznek (szerintem ez jelentősen ritkább) ők ha ez megis történik x idő után akár maguktól is kigyógyulhatnak, de ha nem, akkor sima kogn. terápiával, gondolkodásra bírással azonnal visszatudnak térni a normálishoz, ha előtte mág megvolt a kellő identitásuk/értékrendkjük.
Önismeret, önmonitorozás, ezek abszolút megelőző tényezői lehetnek a függőségnek, ha az ember felismeri magától azt, hogy mi neki a játék, hogyan hat a játék az életére, mi neki az iskola/munka/barátok, hogyan hat az életére, sőt mi neki az egész, akkor reális értékrendje lesz és ez mellett, tudja élvezni a játékkal töltött perceket ugyanúgy ahogy a barátokkal töltötteket, tud koncentrálni a suliba/munkahelyen.
Visoznt ha valaki függő és ún. "tünetfüggő" akkor abból az illető valószínűleg nehezen fog magától kilépni, mert ezaz egész -mint általában minden- egy folyamat:
Szülőknek nem korlátozni kell, pszichológusnak nem korlátozni kell, hanem alternatívákat mutatni:
A függő életébe konkrétumokat rakni, alternatívákat mutatni és ahogy ismerkedik az alternatívákkal a játék helyett -persze fokozatosan- úgy csökkeni fog a játékkal töltött idő, majd később élvezni kezdi majd az alternatív időtöltést és ezáltal előbb-utóbb a megvonási tünetek is eltünnek, ahogy az idő is normálisan csökken, helyre áll az értékrend (v. kialakul) és voala.
Bár egyszerűnek hangzik, de közel sem egyszerű ez és egy hosszabb terápiát igénylő idő ez, de jó hír szerintem, hogy a játékfüggők alapvetően normális/épelméjű emberek (persze akik csak ebben szenvednek)
ezért kis segítséggel képesek lehetnek a változtatásokra.
Összességében szerintem a játék önmagában nem rossz, sőt még jó is lehet, de helyén kell tudni kezelni magunkat és a játékunkat.
"A való életbeli pozitív élmények mindig jelentőségteljesebbek, mint a virtuálisan megéltek." -> Értékrend kérdése, játékhoz, élethez való viszonyulás, a virtuális élmény sokkal jelentősebb lehet a játékfüggők számára, mint az irl élmény. (mondhatnám, hogy egy ilyen torzult értékrendben a virtual az irl az irl pedig a kötelező rossz.)
Meg alapvetően még ami nagyon fontos ebben a kérdésben, hogy nem érdemes általánosítani, minden ember más, minden függő más, különböző szituációk, különböző megoldásmódok, alternatívák, helyzetek.
Hiába, minden milyen általános és valójában semmi sem az, ennek a kérdésnek is -mint az életben sok másnak- ez a két véglet aspektus, ezaz igazán kiélezett kettőség adhatja meg az aranyközép útját.
"Azt kell mondjam, hogy szinte bármelyik játék lehet hasznos. A kérdés inkább az, hogy milyen körülmények között? Kutatási eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb játék fejleszti például a térbeli vizuális készségeket, a szem-kéz koordinációt és csökkenti a reakcióidőt."
Mondjuk en kiegeszitenem azzal, hogy milyen kulonbsegek vannka a profi-amator jatek kozott, illetve mag a verseny mit ad mentalisan, de ez mar inkabb sportpszichologiai kerdes lenne.
Bar a leirtakon felul meg tobb aspektusbol is megkozelitheto a tema es kulonbozo ujdonsagokra lehet ramutatni, de kozel hasonlo velemenyen vagyok Daniellel.
Kiveve, hogy en alapvetoen nem a belefeccolt idoben latom a legnagyobb problemat es magat a fuggoseget, hanem a jatekhoz valo viszonyulasban latom a fuggoseget, avagy jatszhat valaki napi 8 orat ugy hogy valojaban nem fuggo es jatszhat valaki 2-3-at ugy, hogy total fuggo es sokkal karosabb az eletere, mint a masiknak a 8. (Igaz, a belefektetett ido es fuggoseg altalaban korrelal, de nem minden esetben, ezert mint olyan nem erre fektetnem a hangsulyt, habar a hatalmas szelsosegek 8h+ tenyleg karos onmagaban is, meg akkoris ha nem jarna a jatke elvetele "megvonasi tunetekkel")
pl mi bajunk lehet ha keveset alszunk?
amúgy szerintem sokszor rossz oldaláról közelítik meg a problémát. mindig a hátrányokat hangsúlyozzák ki és leegyszerűsítik az egészet, pedig elég komplex, soktényezős dolog, előnyökkel, hátrányokkal, de az írás ebből a szempontból korrekt
pl mi bajunk lehet ha keveset alszunk?
pl mi bajunk lehet ha keveset alszunk?
pl mi bajunk lehet ha keveset alszunk?

Age of Empireshttp://aoe.rts.hu/
Battlefieldhttp://www.battlefield.hu/
Call of Dutyhttp://www.cod.hu/
Counter-Strikehttp://www.counter-strike.hu/
DOTAhttp://dota.rts.hu/
Half-Lifehttp://www.half-life.hu/
League of Legendshttp://lol.rts.hu/
Need for Speedhttp://www.nfs.hu/
StarCrafthttp://sc.rts.hu/
Team Fortresshttp://www.teamfortress.hu/
TrackManiahttp://www.trackmania.hu/
Warcrafthttp://w3.rts.hu/
OGC Webshophttp://shop.ogc.hu/
Steamhttp://www.steam.hu/
Mumblehttp://www.mumble.hu/
Crysis 2http://www.crysis-online.hu/
Game Starhttp://www.gamestar.hu/
Garry's Modhttp://www.gmod.hu/
Grand Theft Autohttp://www.gta.hu/
Mafiahttp://www.mafia-game.hu/
Minecrafthttp://www.minecraft.hu/
Quakehttp://www.quake.hu/
Red Orchestrahttp://www.redorchestra.hu/
Terrariahttp://www.terraria.hu/

Index 